2010-04-02
Ma van Húsvét napja…
Immár visszavonhatatlanul itt a tavasz, néha már kimerészkedhetünk nagykabát és pulóver nélkül is a szabadba, és előttünk sorjáznak a szebbnél szebb tavaszi szokásaink, jeles napjaink. Ami épp most következik, az a Húsvét, a keresztény világ egyik legbecsesebb ünnepe.
tabor_vii.jpg
Kolompos tábor
Jézus kereszthaláláról és feltámadásáról emlékezünk meg ezekben a napokban. Sajnos manapság, mikor a globalista világszemlélet majd minden meghitt ünnepünket kiforgat a sarkaiból, a Húsvét is sokaknak egy lett a naptári évet egyre inkább elárasztó „kényszeres” ajándékozási alkalmak közül. Ugyanis még el sem kezdődött a Nagyböjt, az áruházak polcain megjelentek a csokinyulak, tojások, cukorkák, elindult a kampány de a legszörnyűbb, amit láttam, egy elektronikai multicég óriásplakát-sorozata volt, amin arra buzdítják a kedves potenciális vevőket, hogy idén piros tojás helyett inkább több tízezer forintos elektromos kütyüket ajándékozzanak!

Még emlékszem, gyerekkoromban én is szerettem, ha kaptam 10-20 forintot a hölgy rokonaimtól, amikor megöntöztem őket kölnivel. Aztán a pénzt „elmulattam” az ilyenkor „ideiglenesen nálunk állomásozó” vurstliban, körhintáztunk, dodzsemeztünk vagy próbáltunk valami kis ajándékot lőni a kistesóknak, esetleg a kiszemelt leánykáknak.

Később kamaszodván azt számláltuk kinek adtak több tojást és puszit a már „alakulófélben lévő” és egyre szemrevalóbb osztálytársnők, néptáncos lányok és azok barátnői.

Most pedig, apaként öröm nézni, amint a kicsi gyermekeink végigtúrják a „Papa kertjét”, feltérképezve a nyuszifészkeket, ahol apró csokifigurák várják a szemfüles, csilingelő hangú keresgélőket. A nagyobbakkal pedig jó ilyenkor meginni egy pohár üde bort a hosszú böjt után várva várt, fenségesen illatozó házi sonka, házi kolbász, itthon sütött húsvéti kalács, és egyéb ínycsiklandó finomságok mellé. Mindezt azzal a jóleső tudattal élem meg a családommal együtt, hogy nálunk nem érnek célt az ordító, romboló reklámok, mert tudom, hogy ez az ünnep nem a világcégek pénzéhségének kielégítéséről, az ajándéközönről, hanem az együttlétről a Feltámadásról és a termékenyégről szól. Azt is tudom, de legalább is remélem, hogy néhány év múlva már nem ússzuk meg (főleg a ma még kicsi lányok) ennyivel, mert egymás sarkát fogják tapodni a legények, akik ugyanolyan piros tojás- és pusziéhesen fognak érkezni hozzánk, a lányos házhoz, mint ahogyan mi tettük fiatalemberként. Mert amint az imént említettem, a Húsvét nem csak egyházi, hanem világi ünnep is, és a locsolkodás, a szapora nyuszi meg a piros tojás mind-mind a termékenység szimbólumai.

Anyukák, Leányok! Nosza, kezdjetek el a szép piros és hímes tojásokat festeni, hogy méltóképp fogadjátok a locsolókat!

Apukák, Fiúk! Elő hát a vizes vödrökkel, szódás szifonokkal, illatos vizekkel! Tessék szépen felöltözni és egy szép versike kíséretében megöntözni szép virágainkat – Anyákat, lánytestvéreket, leányainkat, s a szép ifjú hölgyeket -, hogy viruljanak, s el ne hervadjanak!

Ha bajban lennétek a locsolóversekkel, segítségül olvashattok itt egy remek válogatást! A legvégén pedig a leányokhoz szólunk, mert van ám köszönővers is. Figyeljétek csak!

Locsolóversek

Jó reggelt azoknak, akik itt lakoznak,
Verset mondanék, ha meghallgatnának.
Jézus feltámadott, nagy örvendezéssel
Áldják hát az Istent hangos énekléssel.
Áldom és is ezért, mert ma húsvét napja
Virradt mireánk, áldott szent órája.
Most jöttünk Krisztus kicsiny mezejéből
Az illatozó rózsák virágos kertjéből.
Azt kívánom most, még sokáig éljenek,
Sok boldog húsvétot vígan megérjenek.
Kárt, bút, bánatot sose szenvedjenek,
Mind földön, mind mennyben boldogok legyenek.

Korán reggel felébredtem, messze-messze jártam,
Tündérország kiskertjéből rózsavizet hoztam.
Na, te kislány, megöntözlek, ma van húsvét napja,
Tündököljön a két orcád, mint a piros rózsa.
Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok,
Zsebemben is elférnek a piros tojások.

Itt vagyok,
Friss vagyok,
Máris sorba állok!
Csak egy kicsit meglocsollak,
Aztán odébb állok.

Ma van húsvét napja, második hajnala,
Melyben szokott járni az ifjak tábora.
Serkenj fel ágyadból, cifra nyoszolyádból
Add ki hímesedet arany kosaradból.
Add ki most szaporán, ne késsünk sokáig,
Hogy a mi seregünk mehessen tovább is.
Hogyha belőle bár kettőt-kettőt kapunk,
Finom rózsavízzel szépen meglocsolunk!

Kinyílt az ibolya húsvét hajnalára,
Csepegjél, rózsavíz erre a kislányra.
Rózsavíztől, majd meglátod, szép es ügyes leszel,
Ugye, kislány, a zsebembe piros tojást teszel?

Nem jöttem egy napra,
Se nem egy órára,
Engedelmet kérek
A locsolkodásra.

Van e háznak rózsabokra,
nyúljék élte sok napokra,
hogy virítson, mint rózsaszál,
megöntözném: ennyiből áll
e kis kertész fáradsága,
piros tojás a váltsága.

Itt a húsvét, eljött végre
A szép lányok örömére
Mert a lányok szép virágok
Illatos víz illik rájuk
Ne fuss hát el, szép virágom,
Locsolónak csók jár, három.

Húsvét másodnapján régi szokás szerint
Fogadják szívesen az öntözőlegényt.
Én a legénységhez igen kicsi vagyok,
De öntözőlegénynek mégis csak felcsapok.
Minden esztendőben ilyenkor itt vagyok
Ha a locsolásért pirostojást kapok.

Én kicsike vagyok,
A fogaim nagyok.
Adjanak egy kalácsot,
Hogy harapjak nagyot!

Vízbevető hetfű nekünk is úgy tetszik:
Látjuk az utcákon, egymást hogy öntözik.
Öntünk gazdát, asszonyt kedves leányával:
Várunk piros tojást, de azt is párjával.
Ha párjával adják, meg fogjuk köszönni,
Ha párral nem adják, nem fogjuk elvenni.

Kelj fel párnáidról, szép ibolyavirág;
Nézz ki az ablakon, milyen szép a világ!
Megöntözlek szépen az ég harmatával.
Teljék a tarisnya szép, piros tojással!

Pálinkás jó reggelt kívánok e háznak,
Főképp a dolgos szülők jól nevelt lányának!
Elmondom én gyorsan jövetelem célját:
Megöntözöm most a környék legszebb lányát.
Kívánok e háznak hát mindenből eleget,
Főképp békességet, egészséget és szeretetet!

Nyalka legény vagyok,
Lányokhoz indulok.
Mert ma minden lánynak
Rózsavizet hozok.
Megöntözem őket,
Mint a virágokat,
Nem venném lelkemre,
Hogy elhervadjanak.
Ám e fontos munkám
Ingyen nem tehetem,
Cserébe a hímestojást
Sorra ide kérem.

Rózsa, rózsa szép virágszál,
Szálló szélben hajladozzál.
Napsütésben nyiladozzál,
Meglocsollak, illatozzál.

Harangoznak húsvétra,
Leszakadt a tyúklétra:
Kezdődik a locsolás –
Nekem is jut egy tojás.

Válaszvers lányoknak:

Köszönöm, hogy köszöntöttél,
Rózsavízzel megöntöztél.
En is köszöntelek Téged,
Tojás lesz a fizetséged.
Aki adta, ne feledd,
És a tojást el ne ejtsd!

Tímár Sándor

A verseket Riesz Ferenc gyűjteményéből vettük át a következő internetes oldalról: www.mfa.kfki.hu/~riesz/locsolo.htm
A versek összegyűjtésében részt vettek: Bognár Katalin, Berki Szilvia, Bódiné Lada Lívia , Mikulásné Marcsi, Bártfai Guszti, Bíró Zsigmond és Snekszer Károly.

Kolompos Hirlevel
Egyszervolt.hu