|
Érkezésünk idején még nem tudhattuk milyen fogadtatásban lesz részünk, az előjelekből sem igen jósolhattunk, mert a kezdésig még hátra volt néhány óra, így jobbára csak a szervezőkkel találkoztunk.Közben még arra is jutott időnk, hogy élő adásban nyilatkozzunk az Erdély FM rádió fiatal, ám rendkívül tájékozott és intelligens műsorvezetőinek, akik az interjú végén arra kérték a hallgatókat, minél többen látogassanak el a Maros partjára. Biztos ennek is köszönhető, hogy a koncerten már legalább ezren örültek a színpad előtt az általunk megszólaltatott muzsikáknak, köztük olyan erdélyi, székely dallamoknak, amitől az idősebbeknek is megpárásodott a tekintete… Köszönjük Marosvásárhely, köszönjük vásárhelyiek, hogy kétszer visszatapsoltatok, hogy ennyire szerettétek, a magyar zenét, a magyar dalt, a magyar játékokat, s ezzel együtt bennünket, Kolomposokat!Nekünk ezzel az első szeptemberi nappal zárult a nyarunk, amely egyébként – természetesen – nem volt ugyanolyan, mint a többi, bár igaz, idén már tizedszer fogadtuk a családokat, köztük régi jó barátokat a Kolompos Táborban Szerencsen. Az is igaz, hogy ugyanúgy, mint ezelőtt már kilencszer az első pillanattól az utolsóig nagyon jól éreztük magunkat, és persze voltak ismétlődő események is; sokadjára köszönthettük például Dr. Hidán Csabát, akire külön is büszkék vagyunk, mert idén magas rangú – a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje - kitüntetésben részesült.
Velünk voltak a jól ismert kézművesek – Rita, Emese, Szilárd -, dalokat tanultunk, tipegtünk-topogtunk Krisztinával és Piroskával, Levente a kiscsikókat zabolázta, György Karcsi pedig a felnőtteket ismertette meg a széki és a mezőségi táncok alapjaival. Nem maradt el a Kőleves-mese sem, mint ahogy nem maradt egy csepp sem a kb. 40 liter kőlevesből.
Viszont idén először volt Kolompos Fesztivál, ami csak akkor sikerülhetett volna jobban, ha az időjárás nem űz gonosz tréfát velünk, illetve leginkább Ciráda együttessel, akiket ezúton is megkövetünk, hiszen a nap végén az ő koncertjük „összecsúszott” a mi táborzáró mulatságunkkal. Persze, lehetett volna várni még másfél órát, de a gyerekek az egyhetes tábor utolsó estéjén kilenc óra magasságában finoman fogalmazva már veszítettek az első napok frissességéből, ezért úgy döntöttünk, nem várjuk meg, míg a fáradtságtól ön- és közveszélyes állapotba kerülnek. Reméljük, jövőre a vihar „szeme” nem épp a második Kolompos Fesztiválra akar letekinteni, és akkor szegény cirádások is derűsebb hangulatban zárhatják a napot!Másnap aztán kitört a Kolompos Szünet! Talán kicsit meglepő és talán van aki ezen el is csodálkozik, de mi ezt is nagyon vártuk, mert nincs jobb érzés, mint egy szép közös élménnyel zárni egy mozgalmas évet, s aztán hátradőlni, s élvezni a nyugalmat, együtt lenni a szeretteinkkel egy egész hónapig. Most is így történt, s csak egy röpke napra futottunk össze a Balaton partján, Siófokon, hogy a tavaszi Kárpát-medencei turné szervezőinek felkérésére tartsunk egy előadást a közösségépítésről.
Sajnos a verőfényes napot beárnyékolta egy aznapi szomorú hír, miszerint Dr. Halmos Béla népzenész, zenekutató, a táncházmozgalom egyik "atyja" tragikus hirtelenséggel elhunyt. Egy csendes főhajtással és rövid anekdotázással emlékeztünk meg Béla "bácsiról", aztán próbáltunk visszazökkenni a rendes kerékvágásba.
Egy finom kávé után valamelyest sikerült is, aztán a szakmai tanácskozás és a felmerülő kérdések megválaszolása után még egy családi csobbanás is belefért a programba, tekintve, hogy a 26-27°C-os Balaton ellenállhatatlanul hívogatott a közel negyven fokos kánikulában.Utána mindenki visszavonult megérdemelt kis intim szférájába, ahonnan csak július 30-án bújtunk elő, onnantól fogva viszont kinyílt előttünk Magyarország, mint egy színes útikönyv. Igaz, az első lapon épp egy nem magyarországi, de nagyon is magyar település, a szlovákiai Dunaszerdahely szerepelt, ahol nemzetközi publikum előtt muzsikáltuk, mókáztunk egy nagyszerű, Magyarországon kevésbé ismert termálparkban, amit ezúton is ajánlunk kipróbálásra.
Amúgy idén ez az augusztusi útikönyv legtöbbször az „SZ” betűnél nyílt ki, például a második hétvégét egy viharos szigligeti koncerttel kezdtük, ahol egy nagyon kitartó közönség és egy nagyon agilis polgármester dacolt velünk együtt a széllel, porral a szigligeti vár ormain, s végül megúsztuk szárazon. Szombathelyen sem ismétlődött meg a két évvel ezelőtti katasztrófahelyzet, amikor a szervezők egy közelgő felhőszakadás miatt félbeszakították a rendezvényeket. Szarvas népe, mint ahogy a szerencsi Csokifesztivál vendégei is inkább a vakító napsütéstől és a nagy melegtől szenvedtek. Ellenben a Kobuci Kertben jól eláztunk, szerencsére azonban csak a koncert utolsó perceiben szakadt le az ég. Aztán vissza-visszatértünk nyaralásaink kedvenc helyszínére, a Balaton partjára: hetente megtáncoltattuk a fonyódligeti Erzsébet tábor lakóit, Zánkán pedig felvidéki, erdélyi, délvidéki és magyarországi táborlakókkal egy rockkoncert-hangulatú Kolompos-bulival ünnepeltük augusztus 20-át. Ezeken kívül muzsikáltunk strandon, városavatón, borünnepen, folkfesztiválon, bebarangolva az egész országot, felköszöntöttük a 2000. Facebook-„lájkolónkat”, és augusztus utolsó hetében „suttyomban” elkezdtük a leendő új CD-n próbáit.Ennyi fért a nyárba, a sok napfény és a kellemes lubickolások mellett, és ezt a tartalmas időszakot zárta le a szeptemberi fergeteges forgatag. Reméljük hasonlóan sok élményben volt része barátainknak - a családoknak, gyerekeknek szülőknek, nevelőknek, s a szeptemberi becsengetés után mostantól a szokott helyeken találkozunk újra sok mesélni valóval felpakolva.
Timár Sándor - Kolompos
|
