December 21.
2013.12.21.

szerencsivar.jpg2013-ban a téli napforduló időpontja nem olyan "izgi", mint tavaly, de akkor is az esztendő legrövidebb napját tisztelhetjük eme jeles dátumban, ami egyben azt is jelenti, hogy kezdetét vette a csillagászati tél.
                          Nicky Boehme festménye
                               (Forrás: Internet)

Mert ugye emlékszünk, tavaly ilyenkor maximális fordulatra kapcsolt a "világvége-ipar", hogy aztán december 22-re virradva az "iparosok" degeszre tömött zsebekkel, és széles mosollyal adjanak hálát a Teremtőnek, hogy erre a Föld nevű sárgolyóra ennyi hiszékeny embert teremtett, s hogy tényleg nem lett vége azon a napon a néhány milliárd éves történetnek, így az "iparosok" azóta már rég el is költhették a hiszékenyek pénzét. Persze ez a nap másról is híres. Ezen a napon jelent meg pl. nyomtatásban az első keresztrejtvény (1913-ban), ekkor indult a Hold sötét oldalának felderítésére a Az Apollo-8 űrhajót (1968-ban), és még hosszasan lehetne sorolni az eseményeket.

Idén a mi életünkben ez a nap az "átváltozásé". A mesemondó Zoli, a mókamester Levente, a hegedűről, gitárról oly sokat mesélő Gyuri, a bőgő-brummogtató Gábor és a mindenféle hangszereket megszólaltató Sanyi december 21-én muzsikusokból, betlehemezőkből, lucázókból néhány hétre átváltoznak, visszaváltoznak hétköznapi emberekké. Pihennek a hangszerek, a jelmezek, díszletek, muzsikák énekek, mert most valami más következik: eljött a karácsonyi készülődés, a halvásárlás, sütés-főzés, takarítás, Jézuska-várás ideje. Átváltozunk hétköznapi apákká, együtt sétálunk, játszunk a saját gyerekeinkkel, elmegyünk moziba, színházba, koncertre (más koncertjére!), meglátogatjuk a szomszédokat, a család távolabb lakó tagjait, koccintunk egyet a barátokkal. Közben, ha a nagy ünnepi nyüzsgés közepette egy pillanatra megállunk, s visszagondoltunk az eltelt egy esztendőre, örülhetünk, hogy mégsem lett vége a világnak 2012. december 21-én, mert akkor januárban nem jutottunk volna el Beregszászra, februárban nem mulattunk volna több tucat óvodai farsangon, és nem sorozhattunk volna egy árva kis huszárt sem márciusban Fecskefalván. Sőt, akkor nem lehettünk volna részesei a "2013 a külhoni magyar kisiskolások éve" programsorozatnak, mely során körbekolompoltuk az egész Kárpát-medencét, több ezer magyar ajkú kisiskolás és nevelőik őszinte örömére, s mi is rengeteg nagyszerű, felemelő élménnyel szegényebbek lennénk. És akkor nem ünnepelhettünk volna együtt a 10. jubileumi Kolompos táborban, illetve a táborozás utolsó napján nem rendezhettük volna meg az első Kolompos Fesztivált Szerencsen. S ha a vészjósló maja naptár diktálta volna a jövőt, akkor augusztusban nem jutottunk volna el számos vidéki és határon túli fellépésre, Erzsébet táborokba, fürdőhelyekre, strandbulikra, ahol a forró hangulatot a gyakran 35-38°C-os kánikula is megalapozta. Mi több, világvége esetén nem adhattuk volna ki az új, "A pünkösdi királykisasszony" című CD-nket, nem köszönthettük volna a kétezredik Facebook-"lájkolót", s elmaradt volna az év végi boszorkakergetés, nem kotyolhattunk volna sem a jó gazdának, sem a rossznak és nem ajándékozhattunk volna betlehemi pásztorként örömzenét a kis Jézuskának.

De a jóslat tévedett, s bár az emberiség igyekszik mindent elkövetni, hogy egyszer a fenyegetőzés valóság legyen, azért mi még szeretnénk sok jó hangulatú koncertet, táncházat tartani szerte az országban és a világban ahol szeretik a magyar hagyományokat és a Kolompost. Most az év legrövidebb (ám annál verőfényesebb) napján legyőzzük újra a sötétséget, néhány nap múlva pedig megünnepeljük a Fény születését. Mert ez a Karácsony legfőbb üzenete, s ahol kigyúlnak a gyertyafények, ott melegség járja át az emberek szívét-lelkét. Sajnos sokszor feledésbe merül ez az üzenet, és a gyertyák helyett az áruházak színes villózása ragyogja be a decembert. Pedig ez is olyan hagyomány, amit szeretni és őrizni kell, s mi felnőttek vagyunk e "titok" őrzője és átadója. Anna lányom az ő hat évével már (vagy még?) ismeri ezt a titkot, mert amikor az oviban karácsonyi "kívánságlistát" készítettek, a lap aljára ezt íratta: "és boldog szülinapot kívánok a Jézuskának". Olyan ez, mint a pásztorok örömmuzsikája, vagy, hogy gondolunk a másikra, megajándékozzuk egy jó érzéssel, kedves szóval, gondolattal, gesztussal. Ez is a Karácsony része, olyan apró ajándék, amit nem lehet megvásárolni, becsomagolni és a fa alá tenni, mert ezek bennünk rejtőznek, épp ezért a legértékesebbek.

Mi is ekképp gondolunk nagy szeretettel mindazokra, akik 2013-ban is nyomon követték programjainkat, eljöttek, ott voltak, együtt énekeltek, táncoltak, játszottak, táboroztak velünk. Köszönjük a figyelmet, a tapsot, a részvételt, s kívánunk Mindenkinek áldott, békés Karácsonyt, derűs készülődést és természetesen boldog szülinapot a Jézuskának!

Timár Sándor

Kolompos Hirlevel
Egyszervolt.hu