Ismét erős(en) "Vár" a Benczúr Ház
2014.01.12.

nyalkahuszar.jpg2008-ban bezárták, s dobra verték, a kormányváltás után visszavásárolták, 2012 októberében pedig újra megnyílt, s idén januártól ismét ebben a gyönyörű polgári környezetben találkozhatunk havonta egyszer a Postás Művelődési Házban, más néven a "Benczúr Ház"-ban, legfőképp belvárosi barátainkkal.
     Koncert előtt a Benczúr Házban - Fotó: Timár Sándor

Már érezhetően nyúlnak a nappalok, kurtábbak az éjszakák, s miközben a csikorgó tél egy roppant méretű gleccserré változtatta Észak-Amerikát – jégfüggönnyé dermesztve még a híres Niagara vízesést is -, addig nálunk még az éjszakai fagy is ritka vendég, pedig már majdnem január közepén járunk. Ilyenkor szokás a jó ismerősöknek az első találkozás alkalmával boldog új esztendőt kívánni, amit most ezen sorokkal szeretnénk megtenni.

Idén egyébként úgy alakult, hogy először a "hangunkat hallattuk", mégpedig a Lánchíd Rádióban, ahol az örök vidám "Folk-A-Vezérrel", Bizse Ferenccel csevegtünk az új CD-nkről, teleszórva az étert ide kívánkozó komoly és kevésbé komoly gondolatainkkal. Ha valaki lemaradt volna,a Lánchíd Rádió hangtárában elérhető a műsor felvétele.

A személyes találkozásra azonban még egy cseppet várni kell, mert még "téli álmunkat alusszuk", így először ismét Békásmegyeren leszünk láthatóan is hallhatóak. Utána irány Kispest, gondolom, már sokan (főleg a gyerkőcök) már nagyon várják az újévi találkozást szombaton a KMO-ban egy kis Csodaszarva-vadászatra, aztán továbbröppenünk a téli szelek szárnyán, s vasárnap leszállunk Erzsébetligeten, majd egy hétre rá visszatérünk egy olyan helyszínre, ahol 2008-ban drámai hirtelenséggel szakadt meg egy elképesztő sikerszéria.

Nagyon szerettük ezt a helyet. Egy csodálatos, békebeli polgári enteriőr fogadta az ideérkezőket, bennünket is beleértve. A bársonyos tapéták, aranyozott stukkók, gazdag fafaragványok, kristálycsillárok, süppedős ülőbútorok közt mindig egy kicsit visszarepültünk a múlt évezred XIX-XX. századának irigyelt világába, amikor a legegyszerűbb belvárosi épület is palotának számított mai értékrendünk szerint, halhatatlanságot kínálva sok képzőművésznek, fafaragónak, kovácsnak, bútorasztalosnak és még számos magyar, vagy magyarországi iparosnak.

A történet szerint hajdanán egy újpesti szeszgyáros, Stern Ignác a XIX. század második felében alapozta meg az Egyedi család vagyonát. Budapesten, az Árpád út 27. sz. alatt üzemeltetett szesz- és szeszfinomító gyárat. (A szeszipar ebben az időben kiemelkedően fejlett iparág volt.) A gyár jól prosperált, így Stern Ignác számottevő vagyont hagyhatott két fiára, Artúrra és Lajosra. Artúr Sopron megyében, Egyeden, egy több ezer holdnyi családi földbirtokon gazdálkodott, Lajos az újpesti gyár tulajdonosa lett. A két Stern fivér 1885-ben, illetve 1889-ben – a családi földbirtok után – Egyedire magyarosította nevét. A két testvért a századforduló táján nagypolgári és arisztokrata körökben tehetséges sportemberként tartották számon, húsz-huszonöt éven keresztül nagy szerepet játszottak a lovas életben. Egyedi Artúr kiváló mezőgazda és állattenyésztő volt, egyszerre 12-16 saját nevelésű lóval foglalkozott, családokat tenyésztett ki. Egyedi Lajos nagy gondoskodással fenntartott ménesét pedig Magyarország számottevő ménesei közé sorolták. Lovait a magyar lóversenytörténet ma is nyilvántartja – s ha hinni lehet a történetmesélőknek –, a világhírű Kincsem egyik unokáját a Benczúr Ház kertjében temette el. (A kert színpad mögötti részében emlékoszlop áll.) Egyedi Lajos – a lovas sport és a lótenyésztés mellett – üzleti terveit sem adta fel. Családjának Pesten, a Nagy János (mai Benczúr) utca 27. szám alatt – (a mai Benczúr Házban) – lakóházat, üzleteinek irodát építtetett.

Az épület terveit Marmorek Oszkár műépítész készítette. A palota háromszintes lakóháznak épült: az alagsorban - a kiszolgáló helyiségek mellett - istálló, az első emeleten lakószobák és fogadóhelyiségek voltak, a második emeleten az irodák kaptak helyet. A Díszterem kupolája alatt télikert állt, az utcai fronton a szalon volt, két oldalán pedig a hölgyszoba (a mai Fehér szalon), illetve az úri szoba (a mai Barna szalon) helyezkedett el. A Vadászterem ebédlőként szolgált.

Egyedi Lajos a legtöbb adót fizető polgárok közé tartozott. Az 1913-ban létrehozott szeszkartell azonban elvágta újpesti gyára további fejlődésének útját, így azt a következő évben eladni kényszerült. Hamarosan családi tragédiák sora következett és a gazdasági válság sem kímélte az Egyedi családot. Az első tulajdonos - Egyedi Lajos - halálát követően az épület a Magyar-Itáliai Bank tulajdonába került. A banktól 1930-ban vásárolta meg az ingatlant a Magyar Királyi Posta Jóléti Alapja, hogy egyesületeinek otthont teremtsen az érdeklődést felkeltendő, a művelődést előmozdítandó tudományos, szak- és szépirodalmi előadások, továbbá műkedvelő előadások rendezésével a nemesebb irányú ének és zene művelése céljából. A II. világháborúban a palota csak kisebb károkat szenvedett, majd az ötvenes évektől ismét a postások művelődési igényeinek szolgálatába állt.

Az épület 1991-ben a Magyar Posta Rt., a MATÁV Rt. és az Antenna Hungária Rt. által létrehozott Postai és Távközlési Művelődési Alapítvány székháza lett. A Ház fent említett tulajdonosai 2008-ban úgy döntöttek, hogy az épületet eladják, így az alapítványt, annak tevékenységét megszüntették. Itt ért véget a mi történetünk is, de aztán jött a "folyt köv"…

A Benczúr Ház, amely a kilencvenes évek elején felújított Egyedi-palotában működött, főként zenei rendezvényeiről volt ismert. Fesztiválokat, tehetségkutató versenyeket, nyári szabadtéri koncertsorozatokat rendeztek a patinás épület falai között. A kormányváltás után a kerület irányítása hasonlóan az új vezetés elképzeléseihez megváltoztatta az elődök elkótavetyélős szemléletét így 2010-ben a Magyar Posta vezetőségében történt változások zöld jelzést adtak a Benczúr Ház tovább működésében. Ne felejtsünk el egy nevet, Szilágyi Mayáét, aki – megsúgta – csak azért tért vissza nyugdíjas pihenéséből, hogy visszaszerezze a Magyar Postának és a postásoknak a Benczúr Házat! És SIKERÜLT! Köszönjük Maya és köszönjük MINDENKINEK, aki tevékenyen részt vett abban, hogy a Benczúr Palota ismét a régi fényében pompázzon, és hogy januártól ismét Budapest egyik legcsodálatosabb helyszínén szerepelhessünk!

Ennél szebb évkezdést aligha kívánhatnánk mindannyiunknak, de azért ne feledkezünk meg a többi remek helyszínünkről ; a Békásmegyeri Közösségi Házról, a Kispesti Munkásotthonról, és az Erzsébetligeti Színházról sem, mert az Új Esztendőben náluk fogunk először találkozni!

Szeretettel várunk Benneteket 2014-ben is!

 

 

Timár Sándor

Kolompos Hirlevel
Egyszervolt.hu