Nyolc hét
2014.04.28.

szerencsivar.jpg
A szerencsi vár a XVII. században
Erdei F. és Fery A. nyomán rajzolta Dohány Z.

Nem, ez nem egy meccs eredménye, hanem épp nyolc hét múlva hétfőn megkezdődik a XI. Kolompos Családi Tábor, amire már hetek óta készülünk (szervezések, levelezések, regisztrációk fogadása, táborfüzet összeállítása, egyeztetés a szerencsiekkel, stb.), s arra gondoltunk, e készülődés izgalmát szívesen megosztanánk látogatóinkkal itt és Facebook oldalunkon is.

 

 

 

 

Mi több, a Facebookon elindítunk egy sorozatot "Kolompos Táborikumok", címmel, amelyben 10 év legemlékezetesebb pillanataiból, illetve a kizárólag a táborunkban létező programjainkból adunk egy kis ízelítőt azoknak, akik még nem jártak a szerencsi Kolompos Táborban, és persze azoknak is, akik szívesen emlékeznek vissza e sorokon keresztül ezekre a nagyszerű időkre, eseményekre, helyekre. Elsőként a város legismertebb történelmi műemlékét mutatjuk be, amelyet minden évben beveszünk egy hétre, mert itt zajlanak a tábor legfontosabb eseményei, és ez az egyik szálláslehetőség is. Ez a jelen, de hogy is volt régen? Erről szólnak a most következő gondolatok.

A Szerencsi vár története

Láttuk már csokipapíron, és történelemkönyvekben, sőt, nyaranta a Kolompos táborokban a valóságban beszippanthattuk történelem illatú levegőjét is. Számos mulatságot tartottunk ódon falai közt, serény kézműves munka folyt hűs árkádjai alatt, némely szerencsések pedig a Huszárvár Kastélyszállóban pihenhették ki éjjelente a tábori élet fáradalmait, talán épp lovagokat, várúrnőket megidézve álmaikban. Számtalanszor kapcsolatba kerültünk a jelenével, a benne megtartott koncertek, mulatságok, és tánctanítások révén, írtunk a jövőbeni megújulásáról, megszépüléséről, de a múltjáról eddig kevés szót ejtettünk.

Pedig a szerencsi vár – mi másról lenne szó? – megérdemli, hogy gazdag történetébe belepillantsunk. Mert manapság, amikor a felújítás után a XXI. század vívmányai lépten-nyomon tetten érhetők a hajdani katonai erődítmény területén, nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a Wi-fi előtt több ezer esztendővel is volt itt élet és kommunikáció, tekintve, hogy az Alföld és a Zemplén hegység, valamint a Takta folyó és a Szerencs patak találkozásánál megfelelőbb hely alig kínálkozhatott egy majdan virágzó település megalapítására. Már az Árpád-kor hajnalán, Szent István korában esperesi központ volt a Bogát-Radvány nemzetség birtokaként számon tartott Szerencs. Stratégiai jelentősége elmaradt ugyan a közeli Tokajétól és Patakétól mégsem lehet véletlen, hogy már a XII. században, a gyógyító tevékenységük miatt ispotályosoknak is nevezett johanniták egy monostort építettek a mai vár helyén. Egyes feltételezések szerint Szent János követőit és építményüket a tatárok pusztították el a muhi ütközet során. A monostor romjain épült meg a Bogát-Radvány nemzetség családjainak (Monakiak, Izsépiek, Dobiak, Lúcziak) kegyurasága alá tartozó bencés apátság, amely a XV. század derekán a Szapolyai család birtokába került. Szerencs ekkorra már a tokaji uradalom részévé vált, s ennek hozományaként meghonosodott a szőlőművelés. A Szapolyaiak befolyása révén 1490-ben „oppodiumi”, azaz mezővárosi rangot kapott, tarthattak vásárokat is, aminek az apátság is haszonélvezője volt.

A mohácsi vész után három részre szakadt ország csapongó történelmi szelei különféle uralkodói körök híveinek zászlajait tépdesték az egyre pusztuló építmény ormain. I.Ferdinánd és Szapolyai János hatalmi harcában Szerencs és a tokaji uradalom majd’ tucatszor cserélt gazdát, míg nem Némethy Ferenc, tokaji várkapitány 1557-ben komoly haddal elfoglalta Szerencset, és a monostort, amelynek köveiből erős „castellumot” építtetett. Némethy azonban 1565-ben elesett Tokaj ostrománál, így a város ismét a császáriak kezére került, majd az 1566-os tatárdúlás után szinte teljesen elnéptelenedett. A háborúskodásokban folyamatosan apadó kincstári tartalékok miatt Szerencs várát és uradalmát elzálogosították. Így kerülhetett 1580-ban 4000 forint kölcsön fejében 10 évre Rákóczi Zsigmond szendrői lovaskapitány birtokába Szerencs és környéke. Az új gazda jól sáfárkodott a reá bízott birtokkal. Még az átvétel évében, 1580-ban újabb összegeket hitelezve megkezdte a szerencsi vár átépítését. A 15 évig tartó munkálatok három építkezési fázisra tagolódtak. A Némethy-féle palotát meghagyták, csupán annak övezőfalának vonalán alakítottak ki többszintes palotaszárnyakkal kerített belső udvart. A későbbiekben kelet felé újabb két traktussal, dél felé pedig bástyás külső építménnyel, úgynevezett huszárvárral bővítették az erődítményt. Azt részben fa-, részben kőpalánkkal körbekeríttette, körbeárkoltatta, az árkot megtöltette vízzel, aminek a fölöslegét a mocsárba vezettette, mesterségesen megtartva az ingoványt. A külső várba egy tavon átívelő fahídon át lehetett bejutni. Utóbbi építkezések alkalmával kicserélték a Némethy-féle kőkereteket, kandallókat. Díszes, lábakon álló kályhákat állítottak, és újjáépítették a bábos külső lépcsőt, meg a tornácot.

Közben Rákóczi pályája egyre felfelé ívelt. Volt egri főkapitány, királyi tanácsnok és több megyében ispán. Háromszor nő-sült. Első frigye során gyámja lett az árván maradt Magóchy gyermekeknek, és így 1602-ig haszonélvezőjévé vált a munkácsi uradalom és Tállya bevételeinek. Második házasságából három gyermeke született: György, Zsigmond és Pál. Eközben Szerémség török megszállása miatt megnőtt a hegyaljai, köztük a szerencsi borok iránti kereslet, ami megsokszorozta a Rákóczi család jövedelmét. Mindezen forrásokból táplálkozva Rákóczi Zsigmond vagyona és befolyása fokozatosan nőtt, így az évek, évtizedek folyamán a Kamarának nyújtott hitelekért cserébe a szerencsi várban és uradalomban örök tulajdonjogot nyert 1603-ban. Ekkortájt az addig óvatosan politizáló magyar főúr szembeszállt a Habsburg-házzal és rövid idő alatt Bocskai István, és az általa vezetett szabadságharc támogatójaként Erdély gubernátora lett. Nevezetes eseménye Szerencs történetének a városban tartott Országgyűlés (1605. április 20.), ahol a főurak Bocskait Magyarország fejedelmévé választották. Bocskai hálából szabad királyi város címet adományozott Szerencsnek. Bocskai halála után Rákóczi Zsigmond lett Erdély fejedelme, de a megtisztelő titulust alig egy esztendeig viselte, aztán lemondott Báthory Gábor javára, hogy elkerülje a véres belháborúkat. 1608 végén bekövetkezett halálával Szerencs addigi fénykora is véget ért.

Gyermekei közül György vitte legtöbbre, akit szintén erdélyi fejedelemmé választottak. Bár a szerencsi uradalom nagy része is reá szállt - miután Zsigmond öccse 25 évesen elhunyt, Pál pedig elköltözött az atyai házból - fő családi lakhelyül mégis Sárospatakot választotta, Szerencs pedig gazdasági-stratégiai birtok maradt. A vár ennek megfelelően funkcionált tovább, erről tanúskodik az a féltucatnyi inventum, azaz várleltár, ami ebből az időből fennmaradt. Hadászati jelentőségénél fogva nem kímélték az erdélyi fejedelemség és a Habsburg ház közötti villongások. Magát a Szerencs környéki uradalmat gyakran fosztogatták törökök, németek. 1644-ben a helyi tiszttartó átadta a várat a császáriaknak, amit Kemény Zsigmond seregei kemény ostrommal visszavettek. 1672-től fogva többször Habsburg kézre került, majd a XVIII. század elején az épület újra a Rákóczi-család birtokába jutott. II. Rákóczi Ferenc életének több eseménye kapcsolódik Szerencshez. A Bécsből hazatérő ifjú gyakran szállt itt meg feleségével együtt. Vallomások című önéletrajzi művéből megtudhatjuk, hogy a nyár elejét rendszerint Szerencsen töltötte. 1697-ben itt érte a hegyaljai felkelés híre. Később fontos találkozók, tanácskozások helyszíne volt az ősök kedves vára, ahol a hadvezér 1710. október 5-én járt utoljára. A vár épülete súlyosan megrongálódott a harcok, ágyúzások során, és ugyan felújították, megerősítették, megmagasították, megmaradt birtokközpontnak. Szolgált hajdúk szállásaként, magtárként, szebb napokat látott helyiségeiben ecetet, bőrt, terményeket tároltak.

A Szabadságharc leverése után II. Rákóczi Ferenc uradalmai, köztük a szerencsi vár a Kincstárra szálltak, testvére, Julianna csak házassága okán tarthatta meg birtokrészét az Aspermont család tagjaként. A hajdani erődítmény ekkoriban többször is gazdát cserélt, végül a teljes épületegyüttest az Almássyak szerezték meg a XVIII. század közepén. Ők az északi tornyot elbontották, köveiből épült a plébániatemplom, és csupán a keleti szárny három traktusában maradtak lakóépületek. A szerencsi vár utolsó birtokosa a Szirmay család volt, akik a reneszánsz lépcsőt lebontva belső lépcsőházat készíttettek, majd a XIX. század végén a tó felőli oldalon teraszt csatlakoztattak a várhoz. Nagyjából ez az az állapot, ami a mai napig fennmaradt. Az ő koronás-rákos címerük látható a vár több falán.

A II. világháborúban elpusztult a vár teljes belső berendezése, majd államosították és különféle célokra használták épületét, amíg állapota oly kritikussá nem vált, hogy csak egy sürgős beavatkozás menthette meg. 1968-tól folyamatos kutató-feltáró munka mellett restaurálták, majd 1991. október 23-án adták át rendeltetésének az épületet, amelyben a Városi Kulturális Központ, a Városi Könyvtár és a Zempléni Múzeum kaptak helyet. Utóbbiban a régészeti, néprajzi, helytörténeti emlékek mellett 860.000 darabos (!) képeslap- és ex libris gyűjtemény is található. A hajdani huszárvárban kastélyszálló működik, a vár lovagterme és udvara pedig a város kulturális életének fontos helyszíne. A 2010-2011-ben történt újabb felújítás során megújult a várudvar, a tetőzet, a kommunális helyiségek, komfortosabbá váltak a lakórészek, és új, nagy légterű közösségi helyeket alakítottak ki. Megújult a recepció a konyha, a gépészet a színházterem és a bástyarészhez épített terasz is. A felújított, korszerűsített épületegyüttes a jövőben kulturális, oktatási és turisztikai célokat szolgál majd és természetesen a Kolompos Családi Táboroknak is központi helyszíne marad. Kívánjuk mindenkinek, ismerje meg minél jobban a vár és a város történelmét, műemlékeit, látnivalóit, amihez ezzel a kis történelmi összefoglalóval szeretnénk kedvet teremteni.

Jó táborozást, felfedezést!

 

Timár Sándor

 

Kolompos Hirlevel
Egyszervolt.hu