Búcsú Púdertól
2015-08-10



Nagy Zoltán József "Púder" 1955-2015
Barátunk volt, „kenyéradónk” volt, munka- és pályatársunk volt, táncosunk volt, Leventének tanítómestere volt. Volt, volt, volt… Sokat utazott, híre, és ő maga is bejárta az egész világot. Július 10-én újra útnak indult, de nem tért haza többé. Egy tragikus vonatbaleset hirtelen elszakította családjától, három kicsi gyermekétől, barátaitól, tisztelőitől Nagy Zoltán Józsefet, Púdert, akivel 27 éve kolompoltunk először.
Mintha csak a múlt héten történt volna, pedig akkor még 1988-at írtunk.

 Ez idő tájt, a rendszerváltás előestéjén az Almássy téri Szabadidőközpont a fénykorát élte, ennek részeként pedig minden pénteken dübörgött a Téka táncház, ahol a háttérben, a tékás mesterek mellett-mögött egy Kolompos nevű ifjú banda koptatta serényen a gyantát, a vonót és a húrokat. Gyöngyösről érkeztek, s még nem tudták hova is tartanak. Aztán egy kora tavaszi pénteken odalépett hozzájuk a Téka táncház egyik tánctanítója, akit a legtöbben Púder néven emlegettek, és feltett az ifjú, ám ambiciózus, (s akkor még csak három tagú, Edina-Mici-Sanyi összetételű) banda számára egy igen-igen fontos kérdést: volna-e kedvük, idejük, tehetségük, szorgalmuk a balatonboglári Lelle Táncegyüttes zenei kíséretét elvállalni. A válasz természetesen egyértelmű IGEN volt.

Próbák, idegenforgalmi kamaraműsorok (haknik), nagy, színpadi bemutatók és külföldi utak sora következett ezután a lellésekkel és Púderral. „Endékás” Táncháztatlálkozó a trabifüstös Lipcsében, majd májusi hógolyózás Észak-Olaszországban és augusztusi sütkérezés a szikrázó skandináv napsütésben, mindemellett Kaláka Fesztivál, Téka tábor és táncházak sora idehaza. A zenekar közben alakult, formálódott, akadt, aki jött, akadt, aki ment, és volt, aki maradt. A következő évben Jászberényben csatlakozott a Kolomposhoz Nagy Zoli, aki régi barátságot ápolt Púderrel még a tékás időkből, így egy másik, magasabb síkon folyt tovább a közös munka. Ekkor már nem csak a Lelle Táncegyüttes vezetőjeként-koreográfusaként üdvözöltük köreinkben Púdert, hanem közös népzenés-néptáncos produkcióval turnéztunk főként német nyelvterületen, kiegészülve Székely Levente prímással, és az énekes-táncos hölgyekkel, Benedek Krisztinával és Juhász Katalinnal.

A koncerteken kívül számos „néptánc-workshop”-on húztuk a talpalávalót, ahol Púder ha úgy adódott németül, ha pedig nemzetközi volt a résztvevők serege, angolul tárta fel a magyar néphagyományok rejtelmeit, közelebb hozva a hallgatóságot a magyarság szellemi örökségéhez. Kiemelkedő eseményként tartjuk számon a mai napig a németországi Mosenbergben megrendezett tíznapos „Sommer Musik Fest”-et, ahova először 1993-ban kaptunk meghívást, s ahol 40 féle folk- jazz- és világzenei kurzus állt a vendégek rendelkezésére, köztük az egyik legnépszerűbbnek, a magyar néptánc mutatkozott Púderral és a Kolompossal. A sikerre való tekintettel a következő évben is meghívást kaptunk, s ez alkalommal már az új bőgős, Gábor döngette a basszust a multi-kulti paradicsomban, Púder pedig a vaskos somogyi lépéseket próbálta megtanítani a világ minden tájáról összegyűlt folkereknek.
Mindeközben itthon sem tétlenkedtünk. A kilencvenes évek elejétől egyre gyakrabban szerepeltünk gyermekközönség előtt, főként óvodákban, és iskolákban. A változó világrend illetve az enyhülni látszó politikai légkör kívánatossá is tette a nemzeti eszmélést, értékeink tudatos megőrzését, ápolását, továbbadását. Így Púder nem csak az ovisoknak mutatott ízelítőt a magyar néptánc alapjaiból, hanem az óvónőknek, iskolapedagógusoknak is, igaz, nekik komoly tanfolyamok keretében, ahol a magyar táncdialektusokkal, népdalokkal, népi játékokkal ismerkedhettek meg.
A későbbiekben egyre inkább a gyerekek felé fordultunk, s beláttuk, egy világutazót, aki 1994-ben a Budapest Főváros Bartók Táncegyüttes vezetője is lett egyben, nehéz lenne egy óvodai csoportszoba négy fala közé „bezárni”, ezért innentől külön váltak útjaink.
Így is sok közös emlék, tapasztalat, sok ezer megtett kilométer, számos fellépés, tánckurzus, táncház és baráti találkozás fémjelezte közös munkálkodásunk hat esztendejét, s azután is gyakorta „összefújt minket a szél” Táncháztalálkozókon, Szezonnyitókon, fesztiválokon, vagy épp a Magyarok Szövetsége rendezvényein. Egy idő múltán örömmel tapasztaltuk, sőt, együtt örültünk, hogy a mindig úton lévő, „világcsavargó magányos farkas” végül megállapodott, s egy csodaszép család feje lett.Szivárvány - Fotó: Kozma Gyula "Kosztya"
Aztán 2015. július 10-én a tragikus hír okozta döbbenet csendje elnémította ezt az örömet. A döbbeneté, hogy a férj, az apa, a családfő, a barát, a táncos, a tanítómester, az utazó ismét, de utoljára elindult, ám többé már nem tér vissza. Pallagi Pali prímás, Sólyom Imre (Mici) bőgős után most egykoron volt táncosunk Nagy Zoltán József „Púder” is elment, az emléke viszont bennünk tovább él.
Utolsó útjára kísérvén zeneszóval búcsúztunk tőle, a Pilisben, amit ő fenséges égzengéssel és egy meseszép szivárvánnyal honorált.
Köszönjük Zotya, hogy itt voltál, köszönjük a sok táncot, vidámságot, mulatságot, s örülünk, hogy együtt tehettünk valamit páratlan kultúránk megőrzéséért, ápolásáért, terjesztéséért. Búcsúzunk Tőled, Isten Áldjon!
 
Kolompos együttes
 
Kolompos Hirlevel
Egyszervolt.hu