2004.09.11.
 
Akik figyelemmel kísérik a Kolompos együttes egész éves munkáját, jól tudják, hogy az utóbbi három esztendőben minden nyarunk lemezkészítéssel ért véget Így történt idén is.

Különleges jubileum jegyében fogant negyedik lemezünk: 2004. augusztus 20-án volt éppen 15 éve, hogy az akkor még csak néhány hónapja létező új formáció, ami a Kolompos nevet viselte, megkapta a kitüntető "Népművészet Ifjú Mesterei" címet. Ennek alkalmából megidéztük a fél emberöltőnyi múlt legjelesebb pillanatait, muzsikáit, emlékeit. Az akkori megmérettetés, a "mesteri cím" elnyerésének egyik fontos momentuma volt az a zeneszám, ami hallható lesz majd az idei CD-n is, s aminek a címe: "Templomkerítésben". Külön érdekessége ennek a feldolgozásnak, hogy ezzel végigtarolta az akkori Kolompos együttes fél Európát, sőt, ezzel a dallal felkerültünk egy táncháztalálkozós lemezre is. Most átdolgozott formában újra hallható az első "Kolompos sláger".

Hasonlóan meghatározó a múltunkat tekintve az az idei lemezen hallható három kis mese, amely közül az egyik - az "Én elmentem a vásárba" - az első olyan dal volt, amit a gyerekeknek el is játszottunk. Innentől számítható a Kolompos együttes "interaktivitása", ami az első időkben abból állt, hogy "elmutogattuk" a dalocskában szereplő állatokat. Ma már - Leventének, a táncosunknak köszönhetően - egy teljes mese tartozik ehhez az énekhez, kiskocsival, csillagfényes utazással, ajtónyitogatással...

Ugyanilyen patinás múltra tekint vissza a "Medvés mese" is. Ezen keresztül mutatjuk be a mai napig is a gyerekeknek hangszereinket: a "Medvét" (bőgőt), a "Kutyát" (brácsát), a "Macskát" (hegedűt) és a "Kisegeret" (tamburát). Ezt most egy szabad verses történet formájában jelenítjük meg.

Több mint tíz éves múlttal bír harmadik (szüreti) mesénk alapja is, ami egyetlen rövid, szőlőőrző dalocska, a "Haj, madár, haj!". Ezt továbbgondolva született meg a "seregélyes mese", illetve annak zenei háttere, magába foglalva a gyermekek egyik kedvencét, a "Csip-csip csóká"-t is.

Még a "múlt évezredből", vagyis tizenöt éves zenei múltunk utolsó harmadából - 1999-ből - származik az a két feldolgozás, ami leginkább a világzenét kedvelők szívét dobbantja meg majd. Ezek közül az egyik az "Ekete-pekete cukota pé", ami egy "halandzsa-mondókára" komponált ritmikus, sodró muzsika sok effektussal, a másik pedig a lírai hangvételű, Fecske Csaba költőbarátunk által írt "Tündér" című vers megzenésítése.

Természetesen a Jelen sem maradhat ki idei lemezünk zenei anyagából, olyannyira nem, hogy az I. Kolompos Családi Tábor egyik nagy slágerét, a "Megy a kocsi Valkóra" címűt is feldolgoztuk, mégpedig egy különleges, játékos formában. Segítségünkre volt a magyar népzene gazdagsága, változatossága, ugyanis ebbe a zeneszámba beleszőttük a címadó dalocska egy változatát is, s ebből kerekedik aztán a lendületes befejezés.

Mindent összevetve idei lemezünk egyféle almanach, ami hallhatóvá teszi a múltat és a jelent, remélhetően mindenki számára sokszínű, érdekes formában.

- T.S. –

Kolompos Hirlevel
Egyszervolt.hu