2005.04.06.
 

(Mit elindult?! Dübörögve berobbant)

Izgulva vártuk a négy órát, a táncház kezdetét. Vajon hányan leszünk? Gyönyörű idő, kellemes vasárnap délután, Budapesten a 24. Táncháztalálkozó soha nem látott tömegeket vonzott. Magunkban megegyeztünk: első alkalommal nem kell, hogy sokan eljöjjenek, majd beindul ez később...

Négy előtt öt perccel már érződött, hogy rosszul gondoltuk. És négy órára olyan sokan lettek a vendégek, hogy a jegyszedő néni nem bírta a tempót. Segéderőt kellett bevetni, hogy egy kicsit csökkenjen a sorállás. Elfogyott a 150 jegy, végül is kettőszáztizenvalahányan, negyedórás csúszással kezdtük a táncházat.

Ez a nagy érdeklődés és maga a gödöllői Kolompos Mulatság léte köszönhető sokmindenkinek. Elsősorban a Petőfi Sándor Művelődési Központ azon munkatársainak, akik hittek abban, hogy Gödöllőn igen is, van igény erre. Köszönhető a sok-sok anyukának, apukának és csemetének, akik ily nagy szeretettel fogadták a táncházat és fogadták a Kolompost. Legmerészebb álmainkban sem gondoltunk arra, annyian leszünk, hogy a művelődési központ legnagyobb táncterme is majdnem kicsinek bizonyul. És végül köszönhető, egy kedves csapatnak, a halásztelki Pöcök Egyesület tagjainak, akik feldíszítették a termet. Hatalmas, színes textíliákból, varrott, kitömött virágokból, faágakból varázsoltak nekünk igazi tavaszi táncház-ünnepet. Helyesbítek, nem nekünk, hanem a gyerekeknek. Hogy azt érezzék a kicsik, ebben a muzsikálós-varázs-erdőben nem csak a dalok, a táncok, a bolondozások, vannak értük, hanem még a fákról is, a mikrofonállványról is mosolyognak rájuk a virágok.

Ha a gyermekek ezt így nem is tudják megfogalmazni, reméljük, a szülők érzik, hogy amit lehet, igyekszünk megtenni a kicsikért. Benedek Krisztina kedves éneke, Szántai Levente játékos tánctanítása, a Kolompos hangulatos muzsikálása mind, mind ezt szolgálja. De cserébe nem kérünk keveset! Azt, amit már eddig is sokat, rengeteget kaptunk. Szeretetet.

– NMZ -