2005-10-13
 
...és Sebestyén Márta énekelt egy szívmelengetően szép mezőségi dalt. Ezután következett a „tetőpont”, vagyis az a Köszöntő, amit már nem csak Márti, de az összes résztvevő énekelt: „Sok születésnapokat”...
timar-sandor-68-gm.jpg
 

Az Operettszínházban ünnepelte 2005. október harmadikán a „szakma”, a Család és a számos barát, ismerős, Timár Sándor Állami- és Erkel-díjas koreográfus, néptánc pedagógus, családapa-nagypapa 75. születésnapját.

Ez a hétfő más volt, mint a többi. A Mozsár utcában, az Operettszínház Művészbejárójánál este hat körül permanens közlekedési dugó keletkezett. Az egymás után sorjázó autókból húszmásodpercenként színpompás népviseletbe öltözött, pántlikás hajú lánykák, és bőgatyás, mosolygós legénykék ugrottak ki, és némi szülői segítséggel megkezdődött a „gyülekezés” a portánál.

Ez volt az a hely az Operettszínházban, ahol ¾ 7-kor már egy gombostűt sem lehetett leejteni. Itt várakozott (szülőkkel együtt) az a 130 apróság, akik közül sokaknak ez a nap volt az első, amikor felléphettek a „világot jelentő deszkákra”. Aztán megjelent „Böske néni”, és minden a helyére került. A legapróbb „csillagszeműeket” elkalauzolták egy különterembe, hogy azután mindenki a Gálaestre figyelhessen.

Akkor már tudtuk: ezen az estén nemcsak a nézőtéren lesz teltház, hanem a színfalak mögött is. Mert a Fináléban több mint 400 táncos, zenész szerepelt a színpadon! A szereplők legfiatalabbika alig négyéves, a legidősebb pedig, a 85 esztendős Karsai Zsigmond, festőművész, Lőrincréve leghíresebb táncosa, a Népművészet Mestere.

Muzsikusból sem volt hiány: Színpadra léptek sokan, akik a kezdetektől fogva napjainkig Timár Sándorral karöltve megteremtették a magyarországi táncházmozgalmat, illetve akik zenei tudásukkal hozzájárultak Timár Sándor táncegyütteseinek sikeréhez.

Itt volt Virágvölgyi Márta, a valamikori „Virágvölgyi” zenekar alapítója, Halmos Béla a Sebő együttes hajdani prímása, Sipos Mihály a Muzsikás együttes hegedűse, Jánosi András a Jánosi együttes vezetője, Adorján István dudás, Fekete Antal (Puma) – brácsás -, a Téka együttes, a Kolompos együttes, és a gálaest zenei házigazdái, a Pentaton zenekar. Az népdalok jeles mesterei is jelen voltak Sebestyén Márta és Maczkó Mária személyében.

Ők muzsikáltak, énekeltek a négynemzedéknyi táncosnak és az Ünnepeltnek. Nagyot sziporkáztak tánctudásuk legjavát megcsillantva a hajdani tanítványok is - Zsuráfszky Zoltán, Farkas Zoltán, Végső Miklós, Mihályi Gábor, Szappanos Tamás, Lévai Péter. Közülük ma már sokan ország-világszerte ismert és elismert táncművészek, pedagógusok. Külön műsorszámban szerepeltek együtt először, de talán nem utoljára a Timár gyerekek: Sára, Mihály, Mátyás, Gergely, és a legidősebb, Sándor (aki egyébként a Kolompos együttes alapítója is).

Az est színpompás, és egyik legmeghatóbb momentuma volt, amikor az összes zenész közös muzsikálással köszöntötte a Mestert, és Sebestyén Márta énekelt egy szívmelengetően szép mezőségi dalt. Ezután következett a „tetőpont”, vagyis az a Köszöntő, amit már nem csak Márti, de az összes résztvevő énekelt: „Sok születésnapokat…”.

Zengett az Operettszínház, és együtt zengett sok szív és lélek, ami azért is felemelő érzés, mert Timár Sándor és Timár Böske szavaival élve, amíg ennyi apróság szívvel-lélekkel együtt tud ünnepelni a „nagyokkal”, addig a magyar néptáncnak, népzenének nemcsak múltja és jelene, hanem biztos jövője is van.

Köszönjük, Timár Sándornak eddigi munkáját, és további sikereket, hosszú életet kívánunk.

-ts-

Kolompos Hirlevel
Egyszervolt.hu