2006-07-28
 
Mérföldkövekben mérjük az utat, mit megtettünk. Az idő múlása oly sebes, hogy nehéz hozzá igazodni, marad a távolság. Ismét megtettünk egy szakaszt két kő között, immáron a harmadik Kolompos Családi Táboron vagyunk túl. Megállunk egy pillanatra, vissza és előre tekintünk. Egy-egy tábor létrehozása, egy lemez összeállítása, megjelentetése, fontosabb szereplések megvalósítása, ezek a mérföldkövek.
solteszerika_t2.jpg
Soltész Erika - Nemezsátor

Szűkebben mérve április óta, bővebben a tavaly nyár óta készültünk az idei szerencsi Kolompos táborra. A szervezési feladatokon túl sokat foglalkoztunk az új gondolatisággal, hogyan lehet a megnövekedett létszám mellett élni az adódott lehetőséggel - a Rákóczi Vár és a Kollégium gyönyörű parkja között megosztani a programokat.

Köszönjük a szerencsieknek ezt a lehetőséget! Sokszor el kell mondani, mert aki itt él ezen lehetőségek szomszédságában, akár Szerencsen, akár Budapesten, talán nem is tudja értékelni, milyen kincs van a keze ügyében. Nem csak távolról szemlélhet egy történelmi kincset, egy gyönyörű várat, hanem az övé is lehet. A mienk lehetett a Rákóczi Vár!

Ezt igyekeztünk ki is használni. A vár belső udvarán a Pöcök Egyesület „korhű” díszítése, játékos „birtokbavétele” mellett zajlottak a kézműves és Festőtanoda foglalkozások. A hajdani istállóból kialakított kultúrház hűvös falai közt a sokszor fárasztó tánctanítások és a Kiskolomposok gyakorlásai is jobban estek. Ez megmutatkozott a megnövekedett érdeklődésben is. Ebbe a történelmi hangulatba illeszkedett Hidán Csaba történész múltunkról, hajdani szokásainkról szóló előadása. Az esténkénti, sötétedés-körüli hangulatot nehéz szavakba foglalni. Múlt, jelen, jövő. A dübörgő táncházak és a „kinti” forgatag, gyerekjáték mellett a kivetítős foci-vébé összecsapások nézése, (összecsapás a szúnyogokkal)… fantasztikus hangulata volt.

Az egyik legsikeresebb este az Esztenás együttesé volt. Örülünk a szereplésüknek, örülünk a sikerüknek, szeretnénk, ha jövőre is eljönnének!

A Kollégium parkja maradt a „Kolompos-wellness”-szé. Kisbabák, kismamák, Tipegő-topogók Benedek Krisztinával, pancsolók, homokozók, „Festett-várbéli” játékosok, fajáték-játszóterezők, labdázók, tollasozók. A kemencében sült „Töki-pompos”- új nevén Kolompos-pompos - és a Kis jurtasátor felállítása (a nagyot Hidán Csaba állította a várban) valamint az idei Kőleves mese és kőleves főzés is itt történt. Apropó kőleves! Az idei „betét mese”, mondhatnám úgy is, hogy „leves betét mese” az Aranyszőrű bárány volt. (Ezt azért hangsúlyozom ki, mert tavasszal az egyik művelődési intézmény honlapján az jelent meg, hogy a Kolompos együttes előadja az Aranyszőrű bárány meséjét… hát most előadtuk.) Ki ne felejtsem a tábortüzeket! Számomra a kilenc nap leghangulatosabb, legérzelmesebb pillanatai kapcsolódnak ezekhez a spontán eseményekhez.

Mi volt még a kollégiumban? Hát a Zenetanoda, a kicsik ismerkedése a hangszerekkel, muzsikálással. Ez úton is köszönjük az Accord hangszerbolt hangszerbéli támogatását. Csellókat és hegedűket vásároltunk tőlük nagy kedvezménnyel, hogy ha igazi zenetanulást nem is, de az ismerkedést elkezdhessük tábori körülmények között. A záró gálaműsor nagyszámú Zenetanoda előadója bizonyította a kezdeményezés sikerét, no meg Gábor és Gyuri türelmes, lelkiismeretes munkáját.

Az esténkénti ebédlős-bulik szalonnázós-kolbászozós-borozgatós „Felnőtt mulatságai” Szabó Attila prímás segítségével zárták a napot, éjfél után meg - kezdték a napot. Ki, ahogy bírta. Herczku Ági énektanítása, Gyebnár Laci tánctanítása színesítette az amúgy sem eseménytelen programot.

A Kollégium ebédlőjében voltak az étkeztetések. Ezt nem is kéne megjegyezzem, mert így volt mindig természetes. De idén nagyon sokan voltunk! Féltünk előre, hogyan tudja majd a konyha lebonyolítani az étkezéseket. Hála a kedves személyzetnek, a kisegítőknek, a vezetők ügyes kezdeményezéseinek, minden táborozó nevében mondhatom, teljességgel sikerült! Külön köszönet Csider Andor igazgató úrnak valamint Gerlei Ferenc és a helyi szervezőknek, hogy állták a sarat, megoldottak minden, ilyenkor „természetesen” fellépő bonyodalmat.

Megvalósult a hármas egység. Történelmi környezetben, hazánk leghíresebb borvidéke gyönyörű városában – Szerencsen, pihenéssel, történelmünkkel, népi hagyományainkkal való ismerkedés és csemetéink megismertetése közben eltölteni együtt, több százan boldog napokat a Kolompos Családi Táborban – nekünk szervezőknek felemelő érzés. Remélem a táborozóknak is az volt! Hogy ez így lehet, álljon itt bizonyítékul az idei Tábor-vendégkönyv egyik bejegyzése.

„Kedves Kolomposok! Én még mindig kitartok az első KOLOMPOS TÁBORBAN keletkezett elképzelésemnél: ennél jobb táborban soha életemben nem voltam! Ebben a táborban nem lehet unatkozni! A kézművesek nagyon aranyosak, és mindig segítenek. A tánctanításokon rengeteget tanultam.

Nagyon köszönöm, hogy már 3 KOLOMPOS TÁBOR résztvevője lehettem! Én egész évben EZT a tábort várom! Remélem találkozunk 2007-ben!

Papp Réka Nóra”

- Nagy Zoltán -

Kolompos Hirlevel
Egyszervolt.hu