2007-02-01
Csömörünk volt, csömörünk lett…
…avagy, mi mindent megtettünk azért, hogy a nemlétezőből felépítsünk Valamit Csömörön, így szinte a sajátunkként szerettük ezt a helyet (ezért „Csömörünk”), s tettük mindezt sokszor „viharos körülmények” közt is. Egy napon azonban – 2007. január 27-én - megcsömörlöttünk, mert az eddigi folyamatos „ellenszelet” felváltotta egy mindent – a csömöri Kolompos táncházat is – elsöprő ORKÁN!
mizseilaci_csomor.jpg
Szépreményű napok - Szüreti mulatság Csömörön (Mizsei László)
Ami ezen a szombat délutánon történt, az megalázó és példátlan együttesünk történetében, és ezt a felháborodott kijelentést leginkább azoknak üzenjük vigaszul, akik eljöttek, készültek, és már előre örültek az újévi találkozásnak. Tették mindezt annak reményében, hogy ezen a napon, 2007. január 27-én fergeteges Kolompos mulatsággal veszi kezdetét az újesztendő a csömöri táncházunkban. Mi is erre készültünk. Ezzel szemben érkezésünkkor olyan állapotokkal kellett szembesülnünk, amit nem tapasztaltunk még sem Csömörön, sem másutt! Gyakorlatilag a táncházunk területét harmadára csökkentette a művelődési ház, illetve a házat működtető önkormányzat vezetője, Bátovszki György polgármester úr, azáltal, hogy egy esti bál miatt asztal- és széksorokat helyeztetett el a mulatság helyszínéül szolgáló teremben, ezzel gyakorlatilag lehetetlenné téve a táncház lebonyolítását.

Aki volt mostanában, (januárban) Kolompos táncházban, koncerten, tapasztalhatta, hogy az újévi első találkozás jóval több vendéget vonzott az „események” helyszíneire, mint általában.

Példaként megemlíteném a Benczúr Házat, ahol nézői csúccsal (több mint 370 fővel) kezdtük a 2007-es évet. Itt a szervező, Kórósi Jolán már akkor csodálatának adott hangot, amikor eleinte (még tavaly, vagy tavaly előtt) 160 fő jött el. Hasonló, óriási érdeklődés mellett indult újévi útjára a veresegyházi, az Erzsébetligeti Színház- illetve a Fonó-béli táncházunk is.

Sajnos, az új – minden bizonnyal eddig nem tapasztalt és joggal feltételezett - csömöri nézői csúcsról már sosem lesz hiteles adatunk, mivel az adott körülmények miatt olyasmit kellett közölnünk az egybegyűltekkel, amire 16 éves pályafutásunk során még nem volt precedens: ELMARAD A TÁNCHÁZ! Sőt, ezt a kijelentést azzal tetéztük, hogy nem óhajtunk többé a jelen körülmények közt (értsd: örök bizonytalanságban, sokadrendű „kultúrtöltelékként”) a csömöri Petőfi Sándor Művelődési Ház programkínálatában jelen lenni.

Mert sok helyen tartottunk már színvonalas előadásokat, táncházakat extrém körülmények közt is. Volt úgy, hogy -3°C-ban, sokszor perzselő kánikulában, megint máskor esőben, vagy akár 4, azaz négy vendégnek. Előfordult az is, hogy vitáztunk a szervezőkkel, mert nem találtuk alkalmasnak a helyet, a végén viszont megállapodtunk, átszerveztük, átrendeztük a helyszínt. A maihoz hasonló esetre azonban még nem volt példa. Itt főként arra gondolunk, ahogy a polgármester úr „lereagálta” a helyzetet.

Utóbbiról nem kívánunk hosszasan és részletesen írni (aki ott volt hallhatta), mert nem méltó ahhoz a többévi erőfeszítéshez, amit Csömörön, a „mi Csömörünkön” is megtettünk, és felépítettünk egy nagyszerű dolgot, egy népzenét, néptáncot, hagyományokat megismerni kívánó családi közösséget. Szomorúság nekünk is ez a döntés, mert ennek következtében sokévi kitartásunk és munkánk válik semmivé, na jó… inkább szép emlékké. Mert úgy gondoljuk, az itt szövődött barátságok, ismeretségek túlélik ezt a krízist, ugyanis utóbbiak nem helyhez kötöttek. Ennek szellemében mondunk köszönetet G. Tóháti Ilonának is, akivel megálmodtuk ezt a táncházat, és ami az ő áldásos munkájának köszönhetően „üzemelt” is, bár voltak döccenők.

Köszönjük csömöri és nem csak csömöri közönségünknek (mert jártak ide 20-30 kilométeres körzetből is Családok), mindazoknak, akik kezdetektől eljöttek, s mindazoknak, akik újonnan csatlakoztak, hogy ilyen nagyszerű közös élményeink lehettek! Üzenjük Mindenkinek, hogy mi megpróbáltunk felépíteni valamit, egy jó kis kuckót, ahol mindig vártunk Benneteket, de a Kuckónak – amint ma kiderült – nincs megfelelő fundamentuma, megfelelő és erős alapok nélkül viszont semmiféle építmény nem állhat fenn örökre.

Ami biztató ebben a helyzetben, hogy politikusok jöhetnek-mehetnek, művelődési házak igazgatói is váltakozhatnak, a magyar népzene, néptánc, a hagyományaink, és a magyar Lélek viszont örök és halhatatlan! Ez lehet egy utolsó kapaszkodó a mai világban minden magyarul beszélő- gondolkodó- és érző embernek itt Csömörön, sőt kicsi országunknak minden szegletében, vagy a Kárpát-medencében, illetve szerte a Nagyvilágban.

Végszóként, kedves csömöri barátaink, és idelátogató „nem-csömöriek”: a Kolompos együttes nem adja fel, várunk Benneteket a környező települések művelődési házaiban (Veresegyház - Váci Mihály Művelődési Ház, Budapest - Erzsébetligeti Színház, Gödöllő - Petőfi Sándor Művelődési Központ, illetve minden más helyen, ahol fellépünk, és amiről tájékozódhattok honlapunkon).

Még egyszer: köszönjük, hogy eljöttetek, hogy szerettetek bennünket, és reméljük, hamarosan találkozunk, méltóbb körülmények között!

Szeretettel: Kolompos együttes

Kolompos Hirlevel
Egyszervolt.hu