2007-10-03
Nyílt levél egy Vendégkönyv bejegyzés kapcsán
"Egyet nem értek! Hogy lehet az, hogy a Mesezenekar éppen az ellenkezőjét hirdeti, mint a Kolompos és sok más hasonszőrü előadók = Ne másolj, vedd meg méregdrágán a lemezünket. A Mesezenekar honlapján 350.- ft-os bekerülési költségen megvásárolható a cd-jük. Hogy csinálják? Maguk miért nem?"
lenacimer.jpg
Ruisz Léna - Mgyar címer
Tisztelt Monostori Árpádné!

Mivel Ön a Kolompos együttes honlapjának Vendégkönyvében két kérdést is feltett nekünk, de elérhetőségét nem tüntette fel, nem maradt más lehetőségünk, mint hogy ugyanitt, a kolompos.hu-n válaszoljunk.

(Azért, hogy minden Kedves Olvasónk számára érthető és értelmezhető legyen ez a levél, idéznénk az Ön szavait:)

"Egyet nem értek! Hogy lehet az, hogy a Mesezenekar éppen az ellenkezőjét hirdeti, mint a Kolompos és sok más hasonszőrü előadók = Ne másolj, vedd meg méregdrágán a lemezünket. A Mesezenekar honlapján 350.- ft-os bekerülési költségen megvásárolható a cd-jük. Hogy csinálják? Maguk miért nem?"

Az első kérdésére válaszolva ("Hogy csinálják?"): Nem tudjuk!

Nem tudjuk, mások hogyan tud ennyiért (remélhetően minőségi) hanghordozót előállítani...? Nem ez az egyetlen rejtélyes tényező, de ezekre nyilván ők tudnának leginkább válaszolni, mi kizárólag a magunk nevében tudunk és akarunk nyilatkozni.

A másik kérdésére - "Maguk miért nem?" - szinte ugyanaz a válaszunk: MERT nem tudjuk! Nem tudjuk és nem akarjuk, mert hiszünk benne, hogy az ár valahol a minőséget is tükrözi. Többre becsüljük a Közönségünket annál, mintsem odavessünk egy "mezítlábas CD"-t azoknak, akik szép ruhát és cipőt öltenek magukra, amikor ellátogatnak a koncertjeinkre, táncházainkba. Tovább mennénk: ha Ön és kedves Családja járt már a színházi előadásaink valamelyikén, tapasztalhatta, hogy nagyon sok látványelemmel (kellékkel, díszlettel, világítással) igyekszünk színesíteni zenés meséink színpadi hátterét, mert számunkra a vizualitás, és az élményszerzés nagyon fontos! Ezt az élményt szeretnénk "konzerválni" és bármikor elérhetővé, hallhatóvá tenni zenei kiadványainkon is. Mivel egy koncert múlandó, egyszeri impresszió, ráadásul nálunk nagyon is változó elemekkel bír, ha történik is hiba, ha becsúszik egy hamis hang, vagy valamely ifjú szereplő megzavarja a rendet, az előadások végkicsengése többnyire pozitív, a kevésbé szép pillanatokat pedig elfelejti a hallgatóság. A "kőbe vésett", azaz lemezre égetett hanganyag azonban ugyanúgy fog szólni 50-100 esztendő múlva is, ha akkor még hallgat valaki Kolompost. Ezért egy CD elkészítése komoly és felelősségteljes, mindamellett igen költséges vállalkozás.

Az egész ott kezdődik, hogy kitaláljuk, milyen zeneanyagot szeretnénk rögzíteni. Ez jó esetben félévnyi előkészületet igényel, de van olyan lemezen megjelent zeneszámunk, mesejátékunk, amely több évig érlelődött, mielőtt végső formát öltött. Ez a folyamat azért érdekes, mert ez jelenti a végén a „hozzáadott értéket”, ami pl. az ipari produktumoknál többnyire a K+F (kutatás-fejlesztés), és ez megjelenik a végtermék piaci árában. Mert hiába, hogy pl.: egy csúcstechnológiával előállított modern kéziszámítógép néhány dekagramm műanyagot, néhány gramm színesfémet és kvarckristályt tartalmaz, az árát mégis több tíz- vagy százezer forintban határozzák meg.

A mi esetünkben természetesen nincs ilyen árdrágító hatása a szellemi tőke hozzáadásának, de azért e nélkül el sem készülhetne egy ilyen kiadvány.

A "matériákra" visszatérve: anyagi természetű és anyagi vonzattal bír a lemez stúdiómunkálata, ami konkrétan a felvételből és a nyersanyag hangmérnöki továbbfinomításából, majd a gyártás-előkészítésből ("mastering") áll. Ez mind nagyon költséges, sokszázezres tétel egy lemez elkészítésekor. Utána következik a zeneanyag szerzői jogi "műbejelentése", annak elbírálása, lajstromba vétele, levédetése, engedélyeztetése, s a folyamat végén a jogtisztaságot bizonyító Artisjus védjegy (matrica) megszerzése. Ez is igen sok költséggel jár. Közben már készül a grafika, amely díszbe öltözteti a CD-korongot, nehogy valaki azt hihesse, hogy a "MAXELL" vagy a "FUJI" együttes "700 MB" c. lemezét tartja a kezében. Ugyanígy a CD-ink vásárlói már megszokhatták, hogy egységes stílusú, és minden esetben rendkívül igényes ismertető füzetke is helyet kap a lemez tokjában, amelyben fellelhetők a dalok szövegei, és egyéb hasznos információk. Ez a művészi színvonalú grafikai együttes Patrovits Tamás, néha Herendy Csilla keze munkája nyomán születik meg évről évre. S mivel tiszteljük művészetüket, igyekszünk is ezt valamiféleképp honorálni.

Ugyanígy anyagi vonzata van a grafikák papírra vitelének, vagyis a nyomdai munkáknak az előkészítéstől a kész anyag elhozataláig. És akkor hátravan még a lemezek sokszorosítása, a "hivatalos" megjelenésnek számító "lemezbemutató koncert" megszervezése, a közreműködők, díszvendégek meghívása, a promóció, a tiszteletpéldányok elküldése/átadása rádióknak, televízióknak, a közreműködők honoráriumának kifizetése, stb.

Nos, ebből is látható, hogy egy Kolompos lemez elkészítése nem úgy zajlik, hogy leteszünk egy magnót a színpad szélére, aztán a felvételt házilag sokszorosítjuk és kipostázzuk. Ezt mi nem tehetjük meg, mert szeretnénk értéket közvetíteni, a magyar népzenét, és a magyar néphagyományokat. Emellett szeretnénk minden esetben értékeset alkotni, akár a színpadon, akár a kiadványainkon keresztül, aminek az alapja az igényesség, és a megfelelő partnerek felkutatása. Mert egy lemez kiadása csapatmunka, legalább ötven ember több hónapnyi összehangolt munkája szükséges ehhez.

Egy hétköznapi példával élve: Ha igazán jó gulyáslevesre szeretném meginvitálni vendégeimet, biztos, hogy a "bevált" hentesnél veszem meg a friss marhalábszárat, a piacon, a jól ismert zöldségesnél pedig a hajnalban szedett friss zöldséget, a garantált minőségű, levesbe való krumplit, a kipróbáltan jó minőségű, házilag őrölt fűszerpaprikát. Ha mindez megvan, a szülőktől, nagyszülőktől, konyhamesterektől ellesett mesterfogásokkal szabad tűzön, vasbográcsban rotyogtatva, száraz veresborral megöntözve szívvel-lélekkel-szeretettel készítem el a pompás étket...De lehet úgy is „főzni” "gulyást", hogy kibontok egy tasakot, a tartalmát beleszórom forrásban lévő vízbe, és gyorsan, olcsón elkészül az étel. Csakhogy utóbbit a legjobb indulattal sem nevezhetném gulyáslevesnek, maximum "mezítlábas gulyásnak". Ezt azonban semmiképp nem tenném a vendégeim elé. Mert előbbinek a színe, illata, már messziről csalogat, magáért beszél, ez az, amitől összefut a nyál az ember szájában, aztán amikor megérezzük az ízét is, nyugtázhatjuk, hogy benne van minden, ami kell, beleértve a Szeretetet is. A mezítlábas levesnél azonban nem tudjuk, mit rejt a (jóval olcsóbb) tasak.

Hát, tessék választani, tessék megkóstolni!

Tisztelettel:

Kolompos együttes