Kolompos történet
Ősz van, szemezgetek a képek között, mintha szőlőt ennék. Megsárgult, szakadozott naptár lapok morzsolódnak a kezemben. Ákombákom beírások – úgy tűnnek, mintha csak a pillanatnak szólnának. Nem gondoltak a betűk arra, hogy majdan tizenhat év távolából szeretnék belőlük összeállítani a múlt képeit. Hej, ha gondoltak volna rá, szépen kiegyenesedtek, vagy éppen kunkorodtak volna… Ennyi van, ebből kell kitalálni a Kolompos történetet. Hű, de nehéz, hol is kezdjem!
Ott kezdem, ahol végződik. Íme, itt van ez az öt Kolompos - egyik fiatalabb, másik idősebb, egyik pocakosabb, másik sovány… Na jó, ilyen nincs. (Esetleg a Gyuri.) Egyik bajszos, másik (kettő) szakállas. Talán csak egy közös van bennük, a vidámság.
|
|
… Emlékszem, sokszor megtörtént, hogy szereplés után, amikor hazaérkeztünk, „utolsó erőfeszítéseinkkel” bepakoltuk a hangszereket és az erősítést a raktárba… és még vagy jó tíz percig beszélgettünk, nevetgéltünk a kapuban. Általában a napjaink is ezzel kezdődnek – vidámsággal, nevetéssel (fő mókamester, természetesen ebben is Levente) - nemhiába vidámak a Kolompos szereplések!
De hogy is kezdődött? Visszamerülök az idő mélységeibe és megpróbálom előhúzni a régi történet-foszlányokat. Azokat a foszlányokat, amik hajdanában nekünk nem jelentettek semmit. Csak úgy „megtörténtek” maguktól - egyik a másik után - alakultak mindig úgy, ahogy a pillanat kívánta.
Azok a bizonyos nyolcvanas évek, amikor mindannyiunkat hajtott a megismerés vágya. És az alkotásé. A közös muzsikálásé, a tenni akarásé. Megtapasztaltuk mindazt, amire mostanában a Kolompos Családi Táborban egyre többen rájönnek - milyen jó is táncot, vagy éneket tanulni, s azt magunkénak tudni. Tanultuk a zenét – az eredeti magyar népzenét –, tanultuk a "tánc alá muzsikálást", próbákra jártunk táncegyüttesekhez. Kerestük a kapcsolatokat azokkal, akik hasonlóan gondolkoznak, hagyományainkról, múltunkról, jövőnkről.
Együttesünkben kinek kevesebb, kinek több előélete volt a népzenei, néptáncos világban, aszerint, hogy ki mikor kezdte.
Ha a Kolompos együttes életének első mozzanatait keressük, legelőször talán Sanyira és Micire talál rá a reflektor fénye.
|
|
Mici volt a beceneve a Kolompos együttes legelső bőgősének, akit Sólyom Imrének hívtak. Először ők találkoztak, hisz mindketten a gyöngyösi Vidróczki táncegyütteshez jártak zenét tanulni, tánc alá muzsikálni. Ott ismerkedtek meg Balog Edinával, aki egészen a kilencvenes évek közepéig meghatározó egyénisége volt együttesünknek. Edina hegedült, és nemhiába jelent meg róla valamikor egy német újságban, hogy az ”ördög hegedűse”. Valóban, volt benne valami, nem kímélte önmagát, a hegedűt, vonót. Ha belefeledkezett a zenébe, megszűnt körülötte a külvilág, csak a pillanat nagyszerűsége és az együtt muzsikálás boldogsága vezette.
 |
|
Edinával a Méta-klubban |
Így formálódott a csapat. Kezdeti botladozások, kezdeti sikerek váltogatták egymást, mint minden más alakuló együttesnél. Hozzájuk kapcsolódik az a régi történet is, miért is lett Kolompos a nevünk. Edina, Sanyi és Mici voltak abban a bizonyos citeratáborban, (már biztosan sokan ismerik a történetet) ahol a sok pengetős hangszeres mellett igen népszerűek voltak, mint vonós zenekar. S ennek a népszerűségnek volt köszönhető, hogy a tábor búcsúestjén kis kolompokkal ajándékozták meg őket a táborlakók. S lettek a névtelen zenekarból egyszeriben Kolompos együttes.
Ekkor 1988-at írtunk, s ekkortájt léptem be én is - Nagy Zoltán - a Kolompos könyv lapjaiba. Ahogy emlékszem, ez így történt: a Téka együttesben eltöltött évek után Jászberényben muzsikáltam a Jászság Táncegyüttesnél. Itt ismerkedtem meg Sanyival, Micivel és Edinával. S a kezdeti barátkozást közös elhatározás követte - együtt fogunk muzsikálni az elkövetkezendő években, évtizedekben. Nagyon jól indult, mert a következő évben elindultunk a megmérettetésen, és elnyertük a Népművészet Ifjú Mestere címet.
|
Népművészet Ifjú Mestere 1989. |
Benedek Krisztinával is itt ismerkedtünk meg, egy közös szereplésen, akinek gyönyörű hangja egyből elvarázsolt minket. És lám-lám, a varázslat most is tart, Krisztinával azóta is együtt dolgozunk.
|
|
|
| Benedek Krisztina 1990-ben és 2013-ban |
Hogy miért nem lett Krisztina a Kolompos együttes állandó énekesnője? Így hozta az élet. Most - 2005-ben - úgy érzem, talán nem szerette volna magát egy zenekarnál elkötelezni. Vagy a család miatt, születtek babák, értelemszerűen nem mindig ért rá. Sokirányú érdeklődése és tehetsége nem tette lehetővé, hogy egyvalaminél horgonyt vessen, és partra szálljon. Járta a maga útját, kicsit velünk, kicsit nélkülünk, ami így is szép és színes út volt. Pedig még az első Kolompos óvodás műsor is az ő közreműködésével született…
Akkor már 1990-et írtunk. Abban az évben indult zenekarunk kicsiknek szóló sorozata.
Nézzük csak meg, mi is történt a kilencvenes évek elején a többiekkel.
Levente tizennyolc éves, már öt éve a Bartók táncegyüttes tagja, túl van az első komoly felnőtt szerepléseken. Jelenleg éppen „katonaéveit” tölti.
|
|
|
| Levi katona | Gábor Szekszárdon |
Gábor még csak tizenhét, Szekszárdon muzsikál mindent, amit ér. Nem is sejti, hogy egyszer a Kolompos együttes bőgőse lesz.
Gyuri tizenkét éves, Csepelen a Csepeli SE Súlyemelő Szakosztály Kölyök Csapatának meghatározó személyisége.
|
|
Az 1990-es "alakuló években" rövid ideig Székely Levente prímással is muzsikáltunk, néha Széles András citerás is közreműködött műsorainkon. Előtte is, utána is sokat szerepeltünk Németországban, köszönhető ez a Hannoverben élő zenészbarátunknak, Andrásnak, azaz Wolfram Wallrabensteinnek. Edinával is, Székely Leventével is, sőt a majdani harmadik hegedűsünkkel, Mészáros Tiborral is.
|
|
|
|
| Mészáros Tiborral a Csalitos Óvodában |
Ahogy már említettem, a legelső táncos-énekesünk Benedek Krisztina volt. Később sokan megfordultak ezen a poszton, na nem, mint énekesek, hanem mint tánctanítók. Babinecz Sándor - Bubu, Nagy Zoltán József - Púder, Palkovics Zoltán - Palkó, de talán kezdetben még Csatai László - Csidu is rúgta a port a Kolomposban.
Erre az időre tehető a gyermek és felnőtt táncegyüttesekkel való ismerkedésünk is. Csepeliek, Vadvirág, egy kicsit a Kis Bihari, Bem Együttes, Kincső, majd később Csillagszeműek és a Timár együttes. A bécsi magyar táncegyüttessel, a Fabatka Kamarával is dolgoztunk. Külföldi utazásokkal, próbákkal, szereplésekkel teltek-múltak a napok. Fesztiválok, ünnepségek, versenyek, gálák, bemutatók, iskolai szereplések, szponzorok megnyerése, nyári táborok, felkészülések és mikor a végére értünk, kezdődött minden elölről…
Alakult az együttes, alakultak a műsorok - formálódott a Kolompos stílus. Tanultuk a gyermekeket, figyeltük rezdüléseiket, tanultunk tőlük.
Meg kell említenem még a Dagály-beli Kolompos klubot, mint zenekarunk életének egyik igen jelentős mozzanatát. 1993-ban indult, és - hogy úgy mondjam - történelmet írt. Rögtön az első rendezvényen több mint százötvenen voltak. Zsúfolásig megtelt a Dagály utcai Gyermek és Ifjúsági Ház. Persze, hiszen a jó muzsikára, a táncra és sok jó gondolatra épült az egész mulatság. (Ezt az elnevezést, hogy mulatság, akkor még nem használtuk. Csak később neveztük így el a Kolompos rendezvényeket.) Minden alkalommal gyermek táncházzal kezdtünk, utána kézműveskedés volt a kicsiknek. Majd táncegyüttesek bemutatója, Kamasz táncház. Felnőtt buli, este nyolctól reggel hatig. Állandó vendégünk volt a Tatros és a Rece-fice, de szerepelt nálunk a Los Andinos, a Maskarades, Miqueu Montanaro… (Sose felejtem el, egyszer kalotaszegi legényes versenyt hirdettünk, és teljesen véletlenül a zsűri így ült össze: Timár Sándor, az Állami Népi Együttes művészeti vezetője, Kallós Zoltán népzenekutató, Czompó Andor amerikai magyar táncos szakember, Yutaka Harada, a Japán Táncszövetség elnöke.) Megismételhetetlen…
 Montanaroval a Kolompos Klubban |
Egyenesen Egerből szállítottuk a házi rétest és a jó vörös bort. Feleségeink sütötték az oldalast, készült a finom zsíros kenyér.
|
|
| Széles András, Miqueu Montanaro és táncosok a Kolompos Klubban |
Mindig teltház volt. Érdekes, az emberek szeretik a jó bulikat. Hogy miért nem lett folytatása ennek a kezdeményezésnek? Nos, a "Háznál" koncepcióváltás történt, valakiknek kellett a hely, kellett a „megcsinált” buli, kellett az elindított gondolat…Ilyesmivel azután többször is találkoztunk együttesi életünk során.
Aztán elérkeztünk az 1994-es esztendőhöz, mely fordulópontja volt együttesünk történetének. Új fejezet, sőt második rész kezdődött a Kolompos-mesekönyv lapjain.
Balog Edinával és Sólyom Imrével megszakadtak kapcsolataink. Új zenészeket kezdtünk keresni, mi ketten, maradékok: Sándor és Zoltán. Megjegyzem, akkor még a táncos nem tartozott „szervesen” az együtteshez. Levente belépésekor határoztunk úgy, hogy teljes jogú tagként vesszük be magunkhoz. (Te az enyém, én a tied, ásó, kapa...)
Átmeneti, „zenészek jönnek-mennek” időszak után megtaláltuk az új tagokat Végh Gábor és Mészáros Tibor személyében. Ez az időszak volt a kezdete Kolompos mese-sorozat virágzásának. Furulyás Palkó indult keresgélni a bárányokat, várta őt a Királykisasszony, és már valahol Huszárkapitány is „járta a katonai iskolákat”. Egyszer egy királyfi is készülődött. Szolgákkal fényesítette a koronáját, hogy nemsokára színre lépjen.
Ekkorra vált a Kolompos ismertté. Sokfelé szerették a hozzánk kapcsolódó jó hangulatot, a játékos, a gyermekekkel sokat foglalkozó táncházainkat, indult a budaörsi, a békási, később a dunakeszi. A bécsi, ahol minden hónap egy péntekén magyaroknak és osztrákoknak tartottunk egész estés mulatságot. Ja, majd elfelejtem, közben tanultunk is. Nemsokára hárman is végeztünk a nyíregyházi tanárképző főiskolán ének–zene–népzene szakon. Jártuk az országot, világot. Táncegyüttesekkel és anélkül. Lipcsében utcazenész fesztiválon, máshol nyári táborokban, Válaszúton, Mosenbergben, Magyaregregyen. Koncertek, táncházak, iskolák, óvodák.
|
|
|
| A békási táncház | A Kanapee Hannoverben |
1998-ban egy áprilisi napon csatlakozott Szántai Levente az együtteshez. Vele teljesedett ki az a vidám, gyermekcentrikus Kolompos stílus, amit kezdetektől fogva alakítottunk. Szerepeltük sokat Levente Péterrel és Bodza Klárival, elkezdtük a Csekovszky-táncházat Rákosligeten. Majd szinte vele párhuzamosan az Erzsébetligeti Színházat, a veresegyházi táncházat, a Komédium Színházat.
2000-ben Mészáros Tibor kiválása után, Gyuri belépésével alakult ki a végleges Kolompos felállás. Eljutottunk az elejétől, mostanáig. Balog Edinától, Barna Gyurkáig. Elérkeztünk a régi-régi társaktól a mostaniakig. Bár hosszú oldalakat tölt meg a Kolompos könyvben az első tizenhárom év története, de mégis úgy érezzük, az utána következő öt évben történt „minden”. Ezek már nem „történet-foszlányok”, ezek már igazi fejezetek, igazi „könyvlapok”. A megjelent lemezektől, a Kolompos Családi Táborig, a Fonótól a Millenárison keresztül a csömöri, gödöllői táncházig. A valamikori útkereséstől a Kolompos Mulatságig és Színházig. Sok-sok széppel, jóval, mulatsággal, néha szomorúsággal, göröngyökkel és szárnyalással, néhányak gáncsoskodásával, sok mindenki segítségével. A gyermekek és szüleik, nagyszüleik sok-sok szeretetével.
Elérkeztünk ide… Itt vagyunk öten, mi, Kolomposok.
És a történet folytatódik...!
