Timár Sándor

1968-ban születtem Budapesten. Iskolai éveimet is itt kezdtem el a kispesti Ady Endre úti zenei általánosban, ahol egy rendkívüli pedagógus, Somorjai József (2005-ben „rubin-diplomát” kapott) indított el zenei pályámon, amikor rábeszélt, hogy tanuljak hegedülni. De ami ennél fontosabb, megtanította „érteni” és szeretni a muzsikát.

 A zene és főként a népzene addig sem volt idegen számomra, mivel gyerekkoromban én nem az akkori beat-slágereket hallgattam, hanem a szüleim által gyűjtött aktuális népzenei felvételeket.   

1977-ben Gyöngyösre költöztünk, ahol (nép)táncolni kezdtem, és 8 évig voltam tagja a Vidróczki néptánc együttesnek. Iskolai tanulmányaim miatt azonban abbahagytam a táncot, majd az érettségi után (1986) inkább a zenei oldala kezdett érdekelni a „folkéletnek”.  

A néptáncos - egyben karatés, rockos, diszkós, iskolás, stb. évek után (ezt csak azért írom, hogy egy szülőtárs se aggódjon: nincs reménytelen gyermek…) - érdeklődésem végérvényesen a népzene felé fordult.  
1987-ben egy debreceni táborban megalapítottam a Kolompos együttest, aminek akkoriban 2, azaz kettő egész (elfogadható) tagja volt. 

Kitartó munkával 1989-re elértünk egy olyan zenei szintet, hogy elnyertük a megtisztelő „Népművészet Ifjú Mesterei” címet, és ez az év azért is emlékezetes, mert ekkor találkoztam Nagy Zolival, és ez egy olyan mérföldkő volt, hogy valójában innen számítjuk a Kolompos létezését. 

Zoltánnal együtt, egy iskolában, egy szakon diplomáztunk, miután engem sem vonzott fiatalon az iskolapad. Akkor már családosok voltunk.  

Feleségem és négy gyermekem van, szabadidőmet a velük való együttlét tölti ki.